Boldog karácsonyt még a marketingeseknek is!

Karácsony közeledtével mit ajánlhat egy reklámszakember, hogy az ne tűnjön szimplán képmutatásnak?

A közvélemény szemében mi vagyunk azok, akik karácsony közeledtével előhúztuk a kalapból a pirosra festett Coca-Colás Mikulástól a fényfüzérbe borult plázákon át a popsztárok érzelmes albumáig mindent, amit az ünnepben gyűlölni lehet. Mi nyitottuk ki Pandora szelencéjét, amire már nem lehet rázárni a fedelet, mert átvette fölöttünk a hatalmat. Ergo mi vagyunk a felelősek név és TAJ szám szerint azért, hogy az ünnep a bensőségesség helyett a zöldhasúakról, műanyagdobozos desszertekről és ajándéktáskás kozmetikumokról szóljon. Valóban így van?

 

 

Máglyára az összes marketingessel és reklámossal?

1931-ben a Coca-Cola által életre hívott (és Haddon Sundblom által megálmodott) piros ruhás, barátságos Mikulással vette kezdetét az a 90 éve tartó és növekvő őrület, ami évről évre rekordforgalmakat generál gyártók és kereskedők százezreinek és a hisztéria szélére sodor sok millió fogyasztót világszerte.
Win-win mondhatnánk a részvényesi közgyűlésen, de a fogyasztókkal találkozva érdemes kicsit másképp fogalmazni. Pusztán kereskedelmi szempontból a karácsony minden Black Friday legnagyobbika, ami közel egy hónapig tart és rengeteg cég ez idő alatt termeli meg éves forgalmának 40-70%-át. 
Karácsony és a Coca Cola
Haddon Sundblom egyik Santa Claus plakátterve, amelyet a Coca Cola számára készített. A kép forrása: koikoikoi.com

Mielőtt önérzetesebb olvasóink jogos igazságtétel címen alágyújtanának a fent említett máglyának az összes lator marketinges, köztük e sorok írója alá is, tágítsuk a perspektívát és vegyük észre, hogy mint oly sok korunkat sújtó mételyben, a globális felmelegedéstől a túlfogyasztáson át az emberiség elbutulásáig – we’re in this together – ezt a szopórollert is együtt hoztuk létre sziklaszilárd eltökéltséggel és hatalmas energiával. Igen, évek áldozatos munkájával, lemondással és kitartással létrehoztunk egy behemótot, amit együttes erővel sem tudunk lebontani. 

Akkor ki a felelős?

Itt érdemes megállni egy pillanatra és elámulni azon, hogy az élet nagyobb szuperhős történetet írt, mint a Marvel valaha is fog. Karácsony szelleme versus a világ összes fogyasztója és egyelőre erőteljesen ez utóbbi áll nyerésre…

Ebben az ajándékcunamiban benne vannak a vállalatvezetők, akik profitot akarnak növelni, a részvényesek, akik ennek tapsolnak, a médiatulajdonosok, akit teret engednek a reklámoknak, a kereskedők, akik ezen jót kaszálnak, a hiperek, a plázák, de a kisboltok és a piacok is. És mindannyian benne vagyunk fogyasztóként is, amikor a huszadik fölösleges karácsonyi fényfüzért vesszük, vagy a tizenharmadik doboz unásig evett bonbont adjuk és kapjuk.
Karácsony és a marketing
A kép forrása: pexels.com

Lehet kiakadni egy-egy részén, mint ahogy egy neves gazdasági magazin újságírója tette, aki elítélte a sok műanyag ajándékot, amit a partnerektől évről évre kap. Ne firtassuk, hogyha ez az ünnep az adásról és a szeretetről szól (elvben), akkor hány éves gyerekhez hasonlít az a magatartás, hogy az ajándékok minőségén fanyalgunk. Lehet elítélni en bloc az egészet és visszavonulni egy jurtába egy szál mécsessel, de tény, hogy ez egy globális trend, amelynek egyszerre vagyunk a fenntartói és az elszenvedői is.

Mit tehetünk marketingesként a karácsonyért?

Kezdjük azzal, hogy példát mutatunk. Annyi szó esik a céges víziónkról, jövőképünkről és a non-profit céljainkról. Ebben az egy hónapban (vagy legalább egy kis részében) szólhatna a marketingünk valakiről, aki fontosat csinál, de nincs ideje, energiája, vagy pénze erről profi módon kommunikálni. Bár szép dolog az óceánok megmentése, de lokálisan is van mit cselekednünk. Számos olyan alapítvány működik hazánkban, amelyik szívesen fogad segítő kezeket (ezek csapatépítő programként is kiválóan működnek egész évben).
Nincsenek “tuti tippek”. Gyűjthetünk a karácsony közeledtével céges szinten ajándékkal teli cipősdobozokat is, de az élő kapcsolat kialakítása a rászorulókkal sokkal fontosabb – talán ez az, amivel valóban meg és átélhetjük a karácsony szellemét és példát mutathatunk a közösségünknek.
Bármit teszünk, legyünk hitelesek. Fontos lenne, hogy ne abúzáljuk az ünnepet. Ne javasoljuk a vevőinknek, hogy ők is fessenek kerítést, korongozzanak, vegyenek mókusrágta kekszet, mert mi azt tesszük. Ne osszuk az észt, tegyük, amit helyesnek gondolunk. Üdítő lesz a különbség a vásárlóink számára.Nyilván nem ez az egyetlen üdvözítő út. Nem szabad elfelejtenünk, hogy számos kereskedőnek, szolgáltatónak ez a legfontosabb szezonja – akik valós fogyasztói igényeket szolgálnak ki. Higgyétek el, nem lenne annyi éneklő mikulássapka és világító neonszarvas, ha nem vásárolnák meg őket. Egy idő után a gyárak átállnának más, profitábilisabb termékekre…Ezért azoknak, akiket kiver a víz ettől az egésztől, és már egy évtizede is kartonból állítottak fenyőfát, szaloncukor helyett házi mézeskalácsot sütöttek és bizbaszok helyett kedves szóval és öleléssel ajándékozták meg egymást, azt javaslom, mondják el a történetüket, tartsanak ki amellett, amit csinálnak és maradjanak hitelesek – de ezt ne a magas lóról tegyék!

“A világ a példádtól fog változni, nem a véleményedtől.”

Popper Péter
Szóljon a karácsony az önmérsékletről a fogyasztásban és ez tükröződjön a kommunikációban is!