1985 július 29. és augusztus 6. között a Challenger űrrepülőgép fedélzetén ádáz csata dúlt a két legnagyobb kólagyártó cég között.
„A nagy kólaháború” – így emlegették A ’80-as években a Coca Cola és a Pepsi ádáz küzdelmét, melyben a felek a legváltozatosabb marketingeszközökkel igyekeztek a másik fölé kerekedni. Reagan csillagháborús tervével szinte egy időben a Coca Cola Company is a világűrbe akarta áthelyezni a csatateret. A kólagyártó cég 1984-ben megállapodást kötött a NASA-val a „Coca Cola Space Can” teszteléséről az űrsikló program keretében. A megállapodás nem maradhatott titokban: a Coca Cola Company legnagyobb riválisa, a Pepsico Inc. is bejelentkezett az amerikai űrhivatalba és jelezte, hogy részt kíván venni a kísérletben.
A NASA a Challenger űrsikló 1985-ös (STS 51-F jelű) küldetésén biztosította mindkét fél részére a tesztelés lehetőségét.
A két kólagyártó óriási marketing lehetőséget látott az űr meghódításában és nem számolták a projektre költött dollárokat. A vetélytársak elsősorban a technológiai fejlesztésre koncentráltak. A tárolás mellett azt is meg kellett oldaniuk, hogy a kozmonauták a a speciális körülmények között is ki tudják nyerni az üdítőitalt a tartályokból. A kólaháború nagy összegeket emésztett fel: a Coca Cola 250 ezer dolláros kerettel készítette el a speciális szelepkapcsolóval ellátott italadagolóját, míg a Pepsi saját bevallása szerint dollármilliókat költött a saját fejlesztésére. A speciális italadagolók időben elkészültek, de az elkészült üdítőital tartályok leginkább borotvakrémes flakonokra emlékeztettek.
Végül négy-négy palacknyi cukrozott szénsavas üdítő került a Chalenger fedélzetére. A Challenger tudós kozmonautái, akik a küldetés során 7 tudományágban összesen 13 kísérletet végeztek el, biztosan örömmel illesztették be szoros protokolljukba a flakonos üdítők tesztelését. Az űrhajósoknak értékelniük kellett a folyadékok adagolásának módját mikrogravitációs környezetben és természetesen a folyadék ízét is. A nappali műszakban a Coke-ot tesztelték, az éjszakai szolgálat Pepsit ivott.
A kísérletből egyik fél sem került ki győztesen. Ennek csak kisebb oka volt a hűtés hiánya. A legnagyobb probléma a szénsavban rejlett. A földön az emésztőrendszerben természetes módon elkülönülnek a gázok és a folyadékok. Az űrben azonban ez másként működik: súlytalanság állapotában a könnyű gázbuborékok nem tudnak távozni a gyomorban levő folyadékból, hiszen az is lebeg. Mivel a folyadék nem válik el a légneműtől, a nyelőcsövön keresztül nem csak a gáz, hanem a kettő együtt távozik, gyakorlatilag savas refluxot előidézve, amely rettentő kellemetlen élmény, különösen egy űrsikló belsejében.
A kozmonautákon kívül egyik rivális sem tekintett fiaskóként a kólaháború eredményeire: a Coca Cola Company különleges, továbbfejlesztett italadagolói megfordultak a MIR űrállomáson, valamint a Challenger és az Endeavour űrsiklók fedélzetén is.
A Pepsi az űrháborút marketing eszközökkel folytatta. Megszületett az áthallásos szlogen:
„Hatalmas korty az emberiség számára”.
TV spot-jaiban (például a Ridley Scott által rendezett 1985-ös TV reklámban) visszatérő elem lett a világűr meghódítása, de a reklámokból azonban száműzték a borotválkozó flakonra emlékeztető kis tartályt.
Aztán 20 évvel később a Coca Cola úgy döntött, hogy a legendás italadagolót újrahasznosítja egyik reklámfilmjében. De ez már egy másik történet…
