A Magyar Turisztikai Ügynökség akkor kampányol, amikor a négy fal közé vagyunk zárva a COVID miatt. Jó ötlet ez? De még mennyire!
Első hangzásra talán furának tűnhet turizmus témában kampányolni akkor, amikor a Győrfi Pál-féle #maradjotthon videókon és az ebből készült, szép számban elérhető mémeken élő magyarság bármennyire is szeretne kilépni a négy fal közül, jogkövető állampolgárként mégsem teszi.
Hozzájárul ehhez az is, hogy tudjuk, értjük a szabályozások betartásának jelentőségét, felelősen gondolkozunk és cselekszünk. Megtanultuk az elmúlt lassan két hónapban, hogy csak együtt sikerülhet, de addig is önuralomra van szükségünk.
Mindeközben azonban senki sem szabhat határt képzeletünknek és szabadon szállunk a home office-ban, két Vodafone internet kimaradás között, valljuk be, van időnk bőven, és fejben már az idei nyaralásunkat tervezzük. Már rég megszereztük annak a kedves horvát apartmannak a számát, amelynek szomszédjában tavaly töltöttük el jól megérdemelt éves pihenésünket, és ahol zöldebb volt a fű, a fogadók pedig még nyájasabbak, mint az általunk foglalt egységben és nemcsak távozáskor kínálnak rakijaval.
Most, hogy már két fapados társaság is repül Spanyolország északi, Kantabria régiójába, még mielőtt ellepik a magyarok ezt a kis ékszerdobozt, már végig is játszottuk a repjegy foglalás lépéseit az applikációban és megint arra jutottunk, hogy az ülőhelyek még egyszer annyiba fognak kerülni, mint maga a jegy, adminisztrációval.
És akkor meghallunk egy ismerős zenét. Hosszú idő óta előszőr újra felkapjuk a fejünket egy reklámra. Ez most más, nem Ördög Nóra, nem zöld kis izé, nem Otridzsinn. Végre.
Varázslatos hang, dallam, képek. Megállunk és egy percig szájtátva meredünk a képernyőre. Előtolulnak a Balaton-felvidéki emlékek, a gödöllői Grassalkovich kastély látogatás, a Duna-menti hangulatos települések és sok-sok szívünknek oly kedves hely, esemény. De mi is volt ez? Rákeresünk a Google-ben, ezt még egyszer látni kell és már nézzük is újra a Youtube-on.
De akkor azt vesszük észre, hogy valami hiányzik. A videó első felében a hinta üresen leng, a csónakok magányosan állnak a parton, a fővárosi állandóan forgalmas hidak, utcák, terek elnéptelenedtek. A villamos üresen jár, az éttermekben nincs vendég, a kávé magányosan gőzölög az asztalon. Kicsit úgy érezzük magunkat, mint az itthoni, önként vállalt karanténban. A zene is búskomor, a hangulat hajnali, sejtelmes, ködös-párás képek jelennek meg. Olyan nem jó érzés ez.
És akkor egyszer csak valami megváltozik. Útra kel az első madár, először csak egyedül, majd később hatalmas csapatokban. Eljött az idő, mehetünk! Meglátjuk az első mosolygó arcot, felidéződnek a baráti borozások, közös túrázások, és az első ölelésnél valami eltörik.
De ekkor a zene ritmust vált és a Bagossy Brothers elénekli azt, ami a fejünkben, ami a szívünkben lakozik és mi vele együtt vonyítjuk:
Visszajövök én egyszer még, Az esőt, ha elfújja a szél, Minden ember hazatér! /Meleg az otthontól fűtött tél, Csak az kell, hogy jó legyél, Hogy te mindig itt legyél!”
És az üzenet megérkezett, betalált. Már biztos vagyok benne, hogy amikor vége lesz a COVID miatti korlátozásoknak, nem akarok már idén máshova menni, gumicipővel küzdeni a sziklás tengerparton, a spanyolt élőben gyakorolni, csak itthon maradni és újra felfedezni ennek a gyönyörű országnak minden szépségét! További felejthetetlen élményeket akarok, a kedvenc zenekaraimra tombolni egy fesztiválon, rozé fröccsözni a giccsesen romantikus naplementében és kenutúrára menni a barátokkal! Visszatérni oda, ahonnan jövök. Mert Magyarország vár és megvár.
És mi visszajövünk. Kell ez nekünk is úgy, mint az országnak is, hogy együtt talpra álljunk. Itthon nyaralunk, biztonságban, még egyszer. Még sokszor!
A Magyar Turisztikai Ügynökség maradandót alkotott. Ne adjuk fel a reményt, egyszer vége lesz a COVID-nak is! Közösen, sikerrel túl jutunk ezen a mindenki számára megterhelő időszakon és akkor ismét útra kelhetünk csodás hazai úticélok felé. Addig is azonban, vigyázzunk egymásra! Mert #egyuttsikerul!
