Ez itt a – nyomokban igazságot tartalmazó – marketing évértékelő 2025. Hallgatólagos beleegyezéseddel most elviszlek egy utazásra, hogy megmutassam neked a világot az én szememen keresztül. Nem mondom, hogy gyere velem a fák közé, feküdjünk le a fűre és hagyjuk, hogy teljenek az órák.
Csak villanásokat merek megmutatni abból a koffeinnel és laptop ventillátor zúgással GDPR-kompatibilissé tett szubjektív valóságból, amit marketing stratégaként megélek. Egyrészt rohadt nehéz ezt elmesélni, másrészt suffer well, öveket becsatolni.
OLYAN érzésem van
Mintha két valóság futna párhuzamosan. Az egyikben a világ darabjaira hullik, a másikban véres szemű marketingesek átkattintási arányokat optimalizálnak két SEO-kompatibilisra gyűrt HELL doboz és egy félig megrágott (de azonnal megbánt) McFarm szendvics mellett.
„Lehet híd a két világ között?” – tettem fel magamnak a nagy ívű kérdést, aztán rájöttem, hogy túl sok kávét ittam és legalább 13 napja nem aludtam egy közepeset. Ha nem marketinges lennék, hanem mondjuk táplálkozási szakértő, akkor érteném az összefüggést a kettő között. Így csak elszenvedem.
Még nem késő abbahagyni az olvasást. Én szóltam.
Tegnap vettem egy lila tésztaszűrőt Liverpoolban
A mesterséges intelligencia beköltözött. Webes kereső, TV, mosógép, tésztaszűrő – mindenben van [vagy lesz] „AI mode”. Hamarosan eljutunk arra a pontra, ahol minden mesterségesen intelligens, csak a felhasználó – és a társadalom – sötét.
Az értelmes élethez hasonló értékes és törékeny dolgok különleges bánásmódot igényelnének – mégis az van, hogy LinkedInen AI posztokra kommentelnek AI-botok, mi pedig eljátsszuk, hogy ez normális. Nem lenne haszontalan, ha néha-néha elmerülnénk abban a furcsán tutti-frutti ízű gondolatban, hová vezet egy folyamat, amely során az emberi gondolkodás kevesek prémium játékszerévé válik. Meg a fókusz. Vagy a nyugalom.
Ez a kényelmetlen gondolat nyomaszt mostanában:
Az ai-powered IoT – raktározási rendszer azonnal jelzi, ha kifogy az alma ízű ‘Red Bull Winter Edition’ a C143 jelű polc X456 helyén. Senki nem szól, ha az értelem vagy a gondolkodás fogy ki egy rendszerből. Egy cégből. Emberből.
Neked is feltűnt, hogy fogaimmal úgy markolom ezt a „gondolkodni akarok” témát, mint egy beszpídezett harci kutya?
Ez azért van, mert a gondolkodást nem marketing stratégaként, de emberként tartom fontosnak. Fontosabbnak, mint az öncélú technológia-fetisizálást és a párunkkal történő pornhub nézést.
Tudom. Már rám is sütötted a totálboomer pecsétet. Elmondom, de nem fogod hinni: a humán gondolkodáshoz történő beteges ragaszkodásom nem jelenti azt, hogy Nokia 3110 kaputelefonon fogyasztom a 2019-es offline internetet – és azt sem, hogy a Tsukiji tőkehal árverés lelket és nyálkahártyát egyaránt próbára tevő közegében pergamen tekercsről [ógörögül] szeretném felolvasni a → LEIRATKOZÁS hírlevél aktuális evangéliumát.
Potenciálisan teljes karriert romba döntő bekezdés következik, a vágány mellett kérem vigyázzanak! A gondolkodás túl sok glükózt éget. Az agy jól ki van találva: nem hagyja, hogy pazaroljuk az erőforrásait. Goggins vasakaratával kell felruháznunk magunkat, ha nem akarjuk olyan mentális mocsárban kipörgetni evilági napjainkat, mint átlag választópolgár az Egyenlítői-Guineai Köztársaság területén. Btw, mindenki nyugodjon meg: lángoktól ölelt kis országunk Magyar Közlöny nevű rétegpiaci kiadványában már tavaly megjelent határozat arról, hogy gazdasági és műszaki téren is érdemes lenne együttműködnünk a világ legkorruptabb diktatúrájával.
Mindig is vágyam volt, hogy olyan reklámokat és tartalmakat gyártsak, amelyeket a célpiac imád, de mindenki más szívből utál.
Technológiavezéreltek vagyunk – és ez nem dicséret
Ma már bárki generálhat videót csecsemőkről, kaktuszokról vagy kaktuszokat nyalogató csecsemőkről. Technológiailag lenyűgöző, emberileg zavarba ejtő.
Annyira izgalmas játékszernek tűnik ez a dolog, hogy a korporet-ai-gameplay közben a nevünket is elfelejtjük. A stratégiánkról nem is beszélve…
Vállalatok százai ugranak rá mindenre, ami tartalmaz két betűt: AI.
Nem stratégiai megfontolásból. Dopaminvezérelten.
Bárcsak nem kellene azt mondanom, hogy az „AI-bevezetés itt-ott-amott” nevű lázálom projektek sikerességi aránya még annál is rosszabb, mint az átlagos CRM bevezetéseké. Jobban érezném magam, ha lenne univerzális tanácsom, amivel legalább vállalható szintre lehetne felhozni ezeket a projekteket.
Egyelőre nincs jobb ötletem: most lenne érdemes elgondolkodni a – még – be nem köszöntött következményeken. Kényelmetlen? Tudom. Ez már csak ilyen. Ha nem bírod az ilyen nehéz pillanatokat, akkor add le a benzinkártyát és csapj fel levéltárosnak (és akkor az lesz a legnehezebb döntésed, hogy a Collectio Rozsondaiana becsesebb darabjait homokbézs vagy sötétkék színű kesztyűvel fogd meg). Most sem lettem népszerűbb. Nem gond. Kiheverem.
Akkor…végülis minden rossz?
Nem. Nyilván nem.
Rengeteg jó dolog történik. Mégsem arról szeretnék beszélni, micsoda érzés olyan videót generálni, amiben az exedet felfalja egy zebramintás antilop a hatvanpusztai legelőn.
További nyavalygás helyett most nézzük meg, [idén] kik nyertek. Én – egy doboz (Hamilton ízű) Monster és kétharmad sajtos-tejfölös lángos után – úgy látom, hogy idén is azok jártak jól ebben a cirkuszban, akik NEM a következő csillogó játékszert keresték.
Akkor mit?
A JÓ problémát.
Az éltető biznisz-oxigént, ami problémába zárva VALAHOL ott van a piacon.
Akik egész évben el voltak foglalva pointless ai-videók generálásával, hamarosan megtanulják, hogy [marketing] innováció nem ott van, ahol kéthetente bejelentik, hogy [megint] bevezették a mesterséges intelligenciát.
Ott vannak a nyerő lapok, ahol megtalálják a jó problémákat és kezdenek vele valamit, ami [legalább távolról] értelmesnek tűnik.
Néha a saját hatásom alá kerülök.
Ez is egy ilyen pillanat.
Mindegy, már elmúlt.
[Nem annyira] kényelmes tanulság
Nem az a kérdés, hogy 2026-ban több AI lesz vagy kevesebb. Erősebb, okosabb – mindenbe belemaró – mesterséges intelligencia lesz.
A kérdés sokkal inkább az, hogy – a mesterséges intelligencia-átállás közben – mi marad belőlünk. Mivé válunk.
Mai tudásom szerint generált pixelből nem lesz rántott hús, sem rozsdamentes facsavar vagy – legalább távolról – értelmesnek tűnő gondolat. A renderelt ai-influencer arca jövőre sem fog olyan őszintén elpirulni, mint én – anno – amikor 13 évesen először várakoztam a Depeche Mode klub előtt és egy csaj rátette a kezét a vállamra. Mindegy, régen volt. A PeCsa bontásán azért ott voltam, megkönnyeztem; nem fontos.
Kezdenünk kell valamit a jövő évvel?
Az ai-powered világ az én szememben így néz ki: az AI nem a mosogatás alantas terhei alól fog felmenteni minket. Nem az lesz a transzformáció kimenete, hogy lesz időnk gondolkodni, alkotni, élni. Más lesz.
Azért lesz más, mert ma is elhisszük, hogy gondolkodik – pedig a közelében sincs. Annyira ellágyulunk ettől a színlelt-és-elhitt gondolkodástól, hogy ész nélkül rábízzuk a munkánkat erre az ismeretlen entitásra. Hagyjuk, hogy elvégezze. Aztán majd jön a tömeg-reklamáció: „Nekem itt marad a dörzsi szivacs-powered küzdelem a tányérokra száradt panírdarabkákkal?”
Ha valamit kezdenünk kell a jövő évvel, akkor talán azt, hogy [végre] merjünk gondolkodni, ne csak automatizálni. A jövő nem attól lesz élhetőbb, hogy gyorsabb és éjájosabb. Reményeim szerint attól, hogy nem veszítjük teljesen eszünket ebben az egyre vadabbul felpörgő – mesterségesen intelligens – világban.
Most, hogy jobban belegondolok, lehet azzal kellett volna
kezdenem ezt az egészet, hogy a szavak totál feleslegesek,
indzsoj dö szájlensz.
Ha háromnál több DM dalszöveg részletet találtál ebben a nehezen követhető – de közben elképesztően intelligens – szövegben, akkor vendégem vagy másfél kiló hírlevél tárgymező deoptimalizálásra … vagy egy pohár enyhén megpimpósodott vecsési káposztalére. Ha már minden mindegy, akkor itt simogasd meg a LEIRATKOZÁS hírlevél torinói lovát.
