Az év hüllője lett a kaszpi haragossikló.
A hazai politikai közélet tovább folytatta zuhanórepülését.
Tyson húszmillió dollártért élte túl az unokája ellen bevállalt boxmeccset.
A forint már a tavaly megismert lendülettel tépte át a következő vörös szalagot, a négyszázat.
Ilyen volt az év.
Kinek a pap, kinek a paplan.
Hol tart a szkájnet fejlesztése?
Tavalyi – évértékelő 2024 – írásomat azzal zártam, hogy majd idén megtudjuk, az OpenAi létrehozza az emberiségre veszélyt jelentő általános mesterséges intelligenciát (AGI) vagy sem.
A válasz egyszerű.
Nem történt meg.
Nem született meg a Skynet.
Annyi persze történt, hogy az OpenAi kihozta a gpt-4o modellt. Aztán 2024 Q3 időszak elején kijöttek az o1 verziók is. Ezekről a modellekről már azt állítják, hogy „válasz előtt gondolkodnak”. Lényeg a lényeg: ezek egyike sem AGI, tehát az emberiség 2024-ben sem alkotta meg az önnön létezésére veszélyt jelentő digitális entitást.
Nem mondom, hogy nem ezen dolgozik a mesterséges intelligencia – ipar. Inkább azt mondom, hogy lassabban halad a munka, mint ahogy tavaly gondolták. Felszínre kerültek problémák és nehézségek, amik a skálázódással együtt járnak. A fejlesztés során előjöttek azok a „nemszeretem-problémák”, amiket nem egyszerű leküzdeni. Emiatt tűnhet úgy, hogy 2024-ben lendületett vesztett a chatGPT által megkezdett ai-forradalom.
Valójában nem vesztett lendületet. Valójában az történt, hogy gépi tanulás és az ai együtt új területeket hódított meg.
Hanggenerálás és video generálás – ezekre mindjárt visszatérünk. Most kanyarodjunk rá arra a sztorira, ami a nagy víz túloldalán ebben az évben történt és nekünk – marketingeseknek, digitális érdeklődésűeknek – is sok tanulságot hozhat.
Ide nem jó nő?
Megtörtént az, amire pár évvel ezelőtt még nagyon kevesen mertünk volna fogadást kötni: az amerikaiak idén újraválasztották Donald Trumpot.
Nem akartak nőt elnöknek. Indiai-Jamaicai szülők gyermekét végképp nem akarták. Inkább megválasztottak egy fickót, aki a szexuális zaklatástól kezdve az okirathamisításig már elég sok vádpontban bűnösnek találtatott.
Lehet, hogy Trump sok bizonytalan szavazót végül magához vonzott azzal, hogy lazán kimozgott egy merényletet a választási kampánya alatt. Nem tudni, mi volt a győzelem titka, de az biztos, hogy ez a fickó tud valamit.
Lehet az volt a döntő tényező, hogy Trumpról neveztek el egy Dél-kaliforniai molylepke fajt – és a választók ebből levonták a logikus következtetést: akkor nyilván ő alkalmasabb elnöknek.
Egy győzelmi beszédben elrejtett titok felfejtése
Ez itt egy marketing blog, szóval vegyük fel a marketinges szemüveget!
Ha megnézzük, hogy a jelöltek milyen kampányt csináltak, akkor megláthatunk valami nagyon érdekeset. Pénzügyekbe, üzenetekbe, célcsoportokba most nem megyünk bele. Ennyi időnk nincs. Inkább vegyük észre, hogy Trump mikor fedte fel a győzelme titkát.
Aki figyelt, az észrevehette, hogy Trump győzelmi beszédében volt elrejtve a titok. Mi történt: a szokásos győzelmi mondatok után nem politikai embernek adta át a szót, hanem annak a Dana White-nak, akit eddig az Ultimate Fighting Championship (UFC) főnökeként ismertünk.
Mi ebben a furcsa?
Egyrészt mi a fenét keres egy üzleti pofongépezet első embere egy választási győzelmi beszéd pódiumán? Másrészt miért kap szót?
Egyszerű oka van: ő volt az a szürke eminenciás, aki a kampány során az online befolyásolás láthatatlan fátylát kelleően nagyra szőtte. Ezzel vívta ki a köszönetet. A helyet a pódiumon.
White egy verbális udvarlási kör keretében felsorolta azokat a befolyás-központokat, akiknek nagy szerepe volt Trump győzelmében.
Mit mondott?
Rövidke beszédében köszönetet mondott egy sor olyan youtubernek és podcasternek, akik a mainstream politikában gyakorlatilag ismeretlenek voltak. Ha résen voltuk, akkor kiszúrhattuk, hogy itt kell megkapargatni a felszínt.
Ha megkapargattuk, akkor megláthattuk, hogy a feltárulkozó varázslat miben rejlett: ezek a youtuberek és podcasterek a nagypolitikában ismeretlenek voltak. Ismeretlenek voltak, de közben nagy követőtáboruk volt.
A 2024 évi Trump kampány sikerében hatalmas szerepe volt annak, hogy a stábban valaki felismerte a [megfelelő] youtuberek és podcasterek szerepét. Egészen pontosan azt, mekkora értéke van annak, ha beültetik a jelöltjüket azokba a vendég-székekbe, ahol aktuálisan az amerikaiak figyelme ott van.
Vegyük észre, mekkora lépés volt ez. Lássuk meg, mekkora ereje volt ennek az ártatlannak tűnő lépésnek. Azzal, hogy beültették Trumpot a mainstream politikában ismeretlen arcoknak a podcastjaiba, megvettek egy nagyon komoly elérést.
Nem is csak arról van szó, hogy elérést vettek. Ezek a podcasterek olyan arcok, akiknek a szavára odafigyelnek a követőik. Ezeket az embereket nem csak nézik és hallgatják. Ők befolyásolnak.
Ez az, amit a hazai influenszer világban ismert sikerrecepptel nem lehet elérni: pakisztáni klikkfarmokon vett kamu követőtáborral nem lehet bolyásolni. Persze be lehet hozni influenszer megbízásokat és el lehet mondani, hogy „Nincsen benne aszpartám és nekem ez a kedvecem” – de ez egy más tészta.
Itt, a választási kampányban jó érzékkel választották ki azokat az online véleményvezéreket, akiknek a műsoraiba be lehetett ültetni a jelöltet. Olyan székekbe ültették be, ahol a jópofizást nagyon jó konverziós rátával tudták szavazatra váltani. Márpedig a választási matematika nagyrészben arról szól, ki tud egységnyi költésből több konverziót elérni ÉS ki tud többet költeni.
Ezzel a húzással a Trump kampánystáb elérést vett egy olyan követőtáborhoz, akik aktívak. Olyan táborhoz, akik elmennek szavazni. Csak meg kellett mondani nekik és meg kellett mutatni nekik, kiaf#sz#gyerek. A többi – szinte – már ment magától.
A kulcs tehát az volt, hogy a Trump stábban valaki felismerte, mi a jó lépés: odaültetni a jelöltet ezeknek a jól menő – és nem titkoltan republikánus irányultságú – podcastereknek a székeibe. Olcsó hozzáférést venni egy őrületes méretű és aktív követőtáborhoz.
Ez egy kulcs-momentum volt a választási küzdelemben. Persze kellett hozzá a demokraták szöszmötölése is…
Hogyan nyerjünk elnökválasztást podcast stúdiókban?
Az elméleti okoskodás után most nézzük meg, miről // kikről beszélünk!
- Bemelegítés: a „Bussin’ With The Boys” bajszos különítményével letolt Trump beszélgetés a Youtube-on 464.000 nézőt és közel 3.000 hozzászólást hozott. Ne becsüljük le ezeket a számokat, mert ez tényleg csak bemelegítés volt.
- A joggal megbukott Budapest tévé és a szintén jogosan megboldogult Fásy mulató hangulatát vegyítő Adin Ross beszélgetés már egészen komoly, 2.7 milliós nézettséget hozott a konyhára.
- Növelték a tétet és a „Nelk Boys” csapattal folytatott beszélgetést már a Trump Force One magángépen vették fel. Ezt a beszélgetést 7.6 millióan látták.
- Jött egy nagy – és számomra a mai napig érthetetlen – teljesítmény: a Bundesliga-frizura utolsó mohikánjával, Theo Vonnal folytatott Trump beszélgetés 15 milliós nézettséget ért el.
- A kampányra Joe Rogan podcastja tette fel a láthatatlan befolyás koronáját. Az adás, amikor Trump vendégeskedett a stúdióban, 528.000 hozzászólást és 52 milliós nézettséget hozott.
Jól számoltad: ez bizony 77.7 milliónál is több nézőt jelent. Aprópénzért. Merthogy fogadni merek arra, hogy – kampány szinten – aprópénzt fizettek azért, hogy elérjék ezt a közönséget. Hogy megnyerjék a választást.
Ha ezek az arcok hozták be a nagy elérést, akkor miért Dana White volt az, akinek Trump passzolta a mikrofont?
Leginkább azért, mert ő az a keresztapa-figura, aki a színfalak mögött mozgatta ezeket a szálakat. Talán elhangzott az a mondat is, amit már ismersz: „Egy napon, ami el sem jön talán soha, majd én is kérek tőled egy szívességet; de amíg nem jelentkezem, ez az igazságtétel az ajándékom”
Ez az, amit marketing stratégaként láttam a 2024 évi Trump kampányban.
Vadnyugat és vadkelet
Az amerikai választási kampány kapargatása után nem tudok nem visszatérni a mesterséges intelligencia témakörére. Egyszerűen nem lehet megúszni, hogy MÉG beszéljünk erről egy kicsit.
Az év során láttuk, hogy nagyszerűen középszerű szövegeket, leveleket, szerződéseket tud generálni a chatGPT. Azt is láttuk, hogy a vállalatok egymást lekönyökölve próbálják beépíteni működésükbe a mesterséges intelligenciát.
Ezt a valamit.
Ezt a valamit, amiről még azt sem tudják, hogy mi.
Azt tudják, hogy kell.
Kell és kész.
Ez az igény teremtette meg azt a mesterséges intelligencia – vadnyugatot, ami most van.
A vadnyugat nálunk vadkelet, szóval nálunk ez egy olyan szituáció, ahol a zavarosban halászók az elsők között profitálnak az új technológiából: Ai tanácsadók és Ai-integrátorok állítanak ki vaskos számlákat olyan szolgáltatásokért, amiket sem a megrendelő, sem a szolgáltató nem ért.
Egyszer majd normalizálódik ez a piac is. Ha optimisták vagyunk, akkor mondhatjuk: talán majd jövőre.
Nehézségi erő egy generált világban
Amit nagyon komolyan kell venni: a mesterséges intelligencia nem csak a chatGPT. Van még száz másik eszköz, ami képes ezt-azt generálni.
Vegyük észre, hogy a csetdzsípítí képében ránk szabadított nyelvi modellek fejlődése nyomán az algoritmusok és gépi tanulás elegye 2024 során átszivárgott új területekre is.
Ma már bárki generálhat valódinak tűnő fotókat.
Valódinak tűnő beszélgetést.
Valódinak tűnő videókat.
Ezzel elszabadult egy olyan nehézségi erő, ami a társadalom többsége számára még nem látható és nem érzékelhető. Ez a nehézségi erő úgy fog „testet ölteni”, hogy az írott szóval szembeni bizalmunk után elbukik a hanggal és a mozgóképpen szembeni bizalmunk is.
Újabb és újabb kapaszkodók esnek le.
Senki nem szerel fel újat.
A mesterséges világ árnyoldala
A mesterséges intelligenciával generált szövegi világ, hangi világ és mozgóképi világ idén már elemi erővel tört be az internetes térbe. A közösségi média hírfolyamokba. A fejekbe. A lelkekbe.
Egy olyan világ, egy olyan valóság felé menetelünk, ami nem létezik.
Ai-generált szövegek, hangok és videók világába. Abba a világba, ahol nagyon csúszós a talaj – és sehol nincs kapaszkodó. Abba a világba, ahol az igazság nem létezik. Ahol minden lehetséges.
Nem lenne hülyeség elvárni némi felelősségvállalást azoktól, akik ezt az új világot generálják nekünk. Remélem, hogy 2025-ben teszünk egy lépést ebbe az irányba.
