A kreativitás ormótlan olvasztótégelye

Hogyan vált a Massachusetts Institute of Technology 20-as épülete “mágikus inkubátorrá”?

Amikor a kreativitást támogató épületekről és irodahelyiségekről beszélünk, szinte azonnal a Googleplex-re, vagy az Apple Park-ra gondolunk. Lelki szemeink előtt világos, játékos és színpompás terek, formabontó enteriőrök és design bútorok jelennek meg. Ezeket az épületeket előszeretettel tekintjük a kreativitás templomainak, ahol a külső és belső építészeti megoldások egyaránt arra szolgálnak, hogy minden létező módon támogassák a kreativitást, az ötletek szabad áramlását.

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (Massachusetts Institute of Technology, MIT) kétség kívül a világ egyik legjobb és legismertebb egyeteme és kutatóintézete: falai közül összesen 97 Nobel-díjas tudós került ki az elmúlt 85 évben. 

Az egyetemen a második világháború alatt, 1943-ban lázas munka kezdődött: a campus területén rövid idő alatt egy új, háromszintes épületet húztak fel a Sugárzáskutató Laboratórium (RadLab) számára. A kutatóintézet stratégiailag fontos szerepét jól érzékelteti, hogy 1945-ig az amerikai fizikusok 20%-a megfordult a falai között. A RadLab-ban fejlesztették ki többek között a a német bombázók és tengeralattjárók beazonosítását lehetővé tévő radarrendszereket.

Massachusetts Institute of Technology, a Sugárzáskutató Laboratórium munkatársai. A kép forrása: spectrum.mit.edu

A csaknem 20.000 nm-es épület terveit a MIT egyik öregdiákja, Don Whiston építészmérnök készítette el, akinek a tervek elkészítésére kevesebb, mint egy munkanap(!) állt rendelkezésére. Az már a tervek alapján is sejthető volt, hogy az épület nem nyer építészeti díjakat. A rohamtempóban, mindössze 6 hónap alatt felhúzott új egyetemi épület egy minden bájat nélkülöző, ormótlan gólem lett. Nincs mit szépíteni: kívül-belül csúnya volt.

Piszkosfehér azbesztcement borítást kapott, a lapos tetőt kátránypapír és kavics fedte. A tető nyáron felforrósodott, szinte elviselhetetlen meleget okozva a felső emeleten, télen viszont csak úgy ontotta magából a hideget. A belső kialakítása sem volt éppen ideális: a teret hosszú, félhomályos folyosók és zegzugos helyiségek szabdalták. A falak vékonyak voltak, rossz ablakai miatt pedig alig lehetett szellőztetni.

A kép forrása: quora.com

A MIT 20-as épülete azért nem kapott végleges elnevezést, mert ideiglenesnek tekintették (a háború befejezése után fél évvel le kellett volna bontani)  –  így működött 55 esztendeig. Gyenge külső és belső adottságai ellenére ez az épület az Egyesült Államok egyik leginnovatívabb központjává, a tudás és a kreativitás olvasztótégelyévé vált: az itt dolgozó kutatók, tudósok 9 Nobel díjat szereztek.

 

Kreatív káosz

A MIT 20-as épületében nem volt egyszerű dolga annak, aki célirányosan az egyik részleget kívánta meglátogatni. Az emeleteket ugyanis a Nagy-Britanniában (és a legtöbb európai országban) elfogadott rendszer szerint számozták. Ebben a sémában a földszintnek nincs száma, esetleg 0-val, vagy G-vel jelölik. Az Egyesült Államokban és Kanadában használt számozás eltér ettől: a földszintet első emeletnek tekinti. A 20-as épületben rendhagyó módon a brit emeletszámozást alkalmazták, így a földszinti helyiségek (az amerikai rendszerben az első emeletiek)  0-ás számozást kaptak. Ennek köszönhetően ha valaki a 20B – 119 számú helyiséget kereste, akkor a B épületszárny 2. emeletén, a 19-es ajtón kellett kopogtatnia.

Összesen 6 épületszárny kapcsolódott egymáshoz (A-F), ezért az épületet jelző betű is megjelent a szobaszámozásban. Az egyes épületszárnyak betűjele viszont nem követte az ABC sorrendet (pl. a B épületszárny az összes épületet összekötő központi rész elnevezése volt, az E szárny pedig az A és D közé ékelődött).

A kép forrása: wikipedia.org

A kaotikus számozás miatt a tapasztalatlan látogató könnyen eltévedt és jó eséllyel a fél épületet bebarangolhatta, mire megérkezett úti céljához.

 

Együttműködési terek

A különféle irodák, kutatólaborok és oktatási helyiségek is összevissza helyezkedtek el az épületen belül, így az egyes szakterületek részlegeinek munkatársai gyakran találkoztak és szót váltottak egymással a hosszú folyosókon. Az épület lakói így megismerhették egymás munkáját, kutatási területét. A párbeszéd, az egymással töltött  idő értékes kapcsolatok kialakulásához vezetett. Törvényszerű volt, hogy az épületben dolgozók keveredjenek, beszélgessenek egymással és ötleteket osszanak meg.  A különféle tudományterületek találkozása pedig működésbe hozta a “varázslatos inkubátort”. Noam Chomsky, a 20-as épület egyik leghíresebb lakója így emlékezett az itt töltött időre:

“[A 20-as épület] úgy nézett ki, mint ami szét fog esni. Nem voltak kényelmi szolgáltatások, a vízvezeték látható volt, és az ablakok úgy néztek ki, mintha kidőlni készülnének. De rendkívül interaktív volt”.

 

Rugalmasság

A 20-as épületen belül a kutatók nagy szabadsággal alakíthatták a belső tereket.  Az épület ideiglenessége miatt a főbb vezetékek (vízcsövek, telefonzsinórok, villanyvezetékek) kötegelve futottak a folyosók mennyezetén elhelyezett tartókonzolokon. Ha valakinek plusz áramforrásra volt szüksége, csak néhány szerszám kellett és megkezdődhetett az átalakítás. Ha egy adott projekt nagyobb teret igényelt, a vékony válaszfalakat egyszerűen lebontották.  Így az ideális munkakörülményeket az épület lakói hosszú engedélyeztetések, külsősök és karbantartók bevonása nélkül meg tudták teremteni.

Amikor Jerrold Zacharias professzor az atomóra megépítésével kísérletezett, a laboratóriumában két emeletet eltávolított, hogy helyet biztosítson egy háromemeletes fémhengernek.

 

Sokszínűség

A “the Plywood Palace”-nak (“Rétegelt Palotának”) csúfolt épületet eredetileg a háború után fél évvel le kellett volna bontani. A frontról visszatérő veteránok továbbtanulását elősegítő törvény miatt azonban a MIT-re rengeteg új hallgató érkezett, így az épület ismét nélkülözhetetlenné vált. A 20-as épület ideiglenes kollégiumként működött, majd számos kutatórészleg, laboratórium és iroda is beköltözött a falai közé. A nem túl impozáns, ideiglenes épületnek a campuson belül nem volt kiemelt szerepe, ezért előszeretettel kaptak helyet itt a friss projektek, az induló, vagy kísérleti kutatások, valamint ide költöztek a legkülönfélébb hallgatói klubok, csoportok is.

A 20-as épület 20 szakterületen 4000 szakembernek adott otthont. A falakon belül működött többek között nukleáris laboratórium, nyelvészeti, filozófiai és elektrotechnikai tanszék, részecskegyorsító, sejttenyésztési labor, sőt még egy zongorajavító műhely is.

Az épület egyik “nyomorúságos, szám nélküli lyukában” dolgozott évtizedekig Noam Chomsky nyelvész és filozófus, akinek vezetésével itt formálódott a  modern nyelvtudomány. Amar Bose professzor az épület adottságait kihasználva alakította ki tökéletes tesztlaborját akusztikai kísérleteihez. A 20E-214-es teremben (tehát az épület 3.emeletén) működött a Tech Model Railroad Club, a MIT egyik hallgatói szervezete – ahonnan az első heckerek kikerültek. A TMRC programozói közössége 1962-ben itt alkotta meg az Űrháború (Spacewar!) nevű interaktív grafikus játékot egy PDP-1 számítógépen.

A Spacewar! játék egy PDP-1-es számítógépen, a kép forrása: webmuseum.mit.edu

Az ezredforduló végére az eredetileg ideiglenesnek megépített épület teljesen korszerűtlenné vált és az egyetem vezetősége a bontás mellett döntött.

A 20-as épület 1997-ben, egy évvel a bontás előtt. A kép forrása: wikipedia.org

1998. március 27-én az egész napos búcsúünnepet tartottak  “a mágikus inkubátor” tiszteletére. Az épület egykori lakói azóta is rendszeresen megemlékeznek az innováció, a játékosság, a kreativitás és az együttműködés jelképeként számon tartott ronda épületről.

 

Érdekel a téma?

Neked ajánlom: