Esti mesék helyett képernyőidő – így veszítjük el lassan a kreativitást és vele együtt a kreatív utánpótlást
Számomra a marketinges szakma legizgalmasabb perceit a közös ötletelések adják: amikor leülünk a Skype elé, vagy ritkább esetben két szelet pizzával a tárgyalóasztal köré, és csak dobáljuk be a megborult ötleteket a közösbe. Amikor már gurgulázva nevetünk egy-egy javaslaton, mert pontosan tudjuk, hogy az ötlet már azelőtt defektes volt, hogy a többiek hallották volna, de mégis kimondja a gazdája, mert tudja, hogy 3 perc ordítva nevetés követi majd.
Imádom, amikor már annyira vállalhatatlan gondolatokat osztunk meg egymással, hogy szégyellni sincs erőnk magunkat, mert könnyeinket törölgetve próbálunk levegőhöz jutni két mondat között. Imádom, hogy ezeken az ötleteléseken nincs filter vagy cenzúra, nincs helytelen vagy cikis ötlet, ilyenkor tényleg mindenki szabadjára engedheti a fantáziáját úgy, hogy nem kell határt szabni a képzelőerőnknek.
Borzasztóan frusztrál ugyanakkor az a gondolat, hogy mi van, ha valami teljesen más dolog húzza be a kéziféket, amikor a képzeletünkre kellene hagyatkozni?!
A kreativitás halála
Valószínűleg nem mondok senkinek nagy újdonságot, ha azt állítom, a digitális túlterhelés, amiben jelenleg élünk negatív hatással van a koncentrációképességünkre és a kreativitásunkra, hiszen az egymás után azonnal felugró értesítések, a felgyorsult videók, az állandó információáradat és az audiovizuális tartalmak folyamatos jelenléte rövid és gyors figyelmi ciklusokra kondicionálnak, ezáltal pedig fokozatosan nehezebbé válik a mély, hosszabb ideig tartó koncentráció fenntartása.
Nem mondom, hogy könnyű, de nekünk felnőtteknek azért mégiscsak vannak lehetőségeink arra, hogy kezeljük a túlzott képernyőidő okozta kiégéseket – elég csak a digitális detox-ra gondolni, amikor is tudatosan tervezünk olyan időszakokat a mindennapjainkba, amikor elkerüljük a képernyőidőt, vagy az online jelenlétünket. Mi megtehetjük azt, hogy Facebook helyett egy rejtvényt veszünk elő lefekvés előtt, vagy, hogy tévénézés helyett olvasunk egy könyvet.
De mi van a kisebbekkel? Egy néhány hónapos gyerek nem tudja azt mondani a szüleinek, hogy
„Anya, légyszi ma ne a Bogyó és Babócát tedd be a YouTube-on, hanem olvasd fel nekem a Piroska és a farkast!”
Bár számtalan kutatás és felmérés kimutatta már, a saját barátaim példáján is tisztán látom, hogy a klasszikus esti meseolvasás, amely generációkon keresztül meghatározta a gyermekek lefekvési rutinját, egyre ritkábbá válik a mai fiatalabb szülők körében. A technológia uralta világban az okostelefonok, tabletek és streaming szolgáltatások kényelmes alternatívát kínálnak a könyvek helyett.
Mese és kreativitás
De milyen hatással van ez a változás a gyerekek képzelőerejére, kreativitására és későbbi életükre?
És miért érzik meg ennek hatását még olyan távoli területek is, mint például a marketing?
A meseolvasás nem csupán szórakozás; ez a gyerekek egyik legfontosabb eszköze a képzeletük kibontakoztatására.
Amikor egy gyermek hall egy történetet, az agyában képek és érzelmek jelennek meg. Ezek a képek – legyen szó egy tündérről, egy bátor lovagról vagy egy mágikus erdőről – arra ösztönzik őket, hogy saját világokat építsenek a fejükben. Ez a képesség a kreatív gondolkodás alapja, amely később az élet minden területén, például a problémamegoldásban vagy az innovációban is kulcsszerepet játszik.
Amikor azonban a történetmesélés helyett a képernyők veszik át az uralmat, a gyerekek készen kapják a vizuális élményeket. Egy animált mese nem igényli, hogy a gyermek maga alkossa meg a karaktereket vagy a helyszíneket a képzeletében, hiszen mindent „kiszolgálnak” számára. Ez a passzív fogyasztás hosszú távon csökkenti a képzelőerőt, amely a kreativitás egyik alappillére.
Hová vezet a kreatív gondolkodás hiánya?
A kreatív gondolkodás hiánya nem áll meg a gyermekszobánál. Azok a gyerekek, akik nem tanulják meg, hogyan használják szabadon a képzeletüket, később kevésbé lesznek kreatívak a munkahelyükön is. A mai fiatal szakemberek közül sokan már inkább az analitikus gondolkodásban jeleskednek, mint a valódi kreatív ötletek kidolgozásában. Ez részben annak is köszönhető, hogy a gyermekkorukban kevésbé fejlesztették a képzelőerejüket. Az esti mesék hiánya miatt nem tanulták meg, hogyan gondolkodjanak „dobozon kívül”, így felnőttként is inkább meglévő mintákat követnek, mintsem újat alkossanak.
Nem is merek belegondolni, hogy mi lesz az emberek kreativitásával mondjuk 15-20 év múlva, amikor azok a fiatalok fognak gondolkodni a márkák kreatív ötletein, akik hamarabb tudták feloldani a szülők tabletjeit, vagy újraindítani az akadozó wifit, mint hogy le tudtak volna rajzolni egy virágot egy fehér papírra.
Attól nem félek, hogy a jövőben nem lesznek teljesen elvont, igazán kreatív reklámok a világban, hiszen addigra a marketinges szakembereknek is rengeteg idejük lesz profin megtanulni kezelni az AI adta lehetőségeket, ugyanakkor a gurgulázva nevetős ötletelések száma azt gondolom, hogy idővel (legnagyobb fájdalmamra) szépen lassan csökkenni fognak, ha nem változtatunk sürgősen a digitális szokásainkon. Több meseolvasásra és kreatív együttlétre van szükség, hogy a gyerekek – és velük együtt a jövő marketinges szakemberei – megtanuljanak szabadon álmodni, merész ötleteket alkotni, és közösen nevetve találni ki új dolgokat a képernyők diktálta sablonok helyett.
Adri további cikkeit a marketingtitkok blogon itt olvashatod.
