Avagy milyen érzés marketingesnek lenni?
Nem vagyok egy nyomulós típus. Nem szeretem letámadni az embereket, de szívesen beszélgetek, és szívesen vitatkozok is. Szeretem meggyőzni az embereket, de legalább ennyire szeretem megérteni azokat, akikkel beszélgetek. Viszonylag könnyen bele tudom képzelni magam a másik helyzetébe, próbálom átvenni nemcsak a gondolatait, de a gondolkozásának a módját is. Hiszen a célom a másik megértése.
Emiatt nem vagyok jó értékesítő.
Hiszen amikor megismerem a másikat, amikor megértem, mit akar, akkor már nem tudok eladni neki olyat, amire igazából nincs szüksége. Márpedig ez olyan luxus, amit egy értékesítő nem engedhet meg. Ugyanakkor emiatt nagyon jól tudok érvelni egy értékesítéskor, ha a másiknak tényleg szüksége van arra, amit kínálok. Ez egy olyan kettősség, ami elsőre talán furcsa, de ha valaki megismeri a marketing folyamatát, már megérti, miért alakulhat ki.
Mert a marketing valójában arról szól, hogy valamilyen igényre adunk megoldást. Olyan igényre, ami az emberekben felmerül. De ezek az igények sokszor nem tárgyiasulnak, ezek az igények sokszor inkább érzések, sokszor inkább elvárások, élmények. Vagyis nekünk ezeket az igényeket kell lefordítani olyan vágyakká, amelyeket már ki lehet szolgálni.
Úgy lettem marketinges, hogy elkezdtem nyomdai előkészítéssel foglalkozni, még valamikor a kilencvenes évek elején. Aztán kiderült, érdekel az emberek viselkedése, érdekel ez az egész világ, ami onnan a marketingből látszott. Rájöttem közben arra is, hogy csapnivaló programozó lenne belőlem, így otthagytam a szegedi programozó szakot, és Pécsett folytattam a tanulást a közgazdasági karon, ahol nem volt kérdés, hogy az alapdiploma után marketing szakirányt választottam. Akkor már tudtam, hogy én ebből akarok megélni, sőt, akkoriban már pár éve ebből is éltem. És akkoriban jelent meg az internet is, mint egy új csatorna, amire a programozói háttér miatt volt némi affinitásom, bár én már ezt is azonnal marketinges szemmel kezdtem el nézni. Így aztán weboldalakat készítettem már akkor, amikor azt is magyarázni kellett, mi ez az egész számítógépes hálózat.
Marketingesnek lenni számomra egyfajta életforma lett.
Azért csinálom, mert szeretem, azért csinálom, mert ezt tanultam meg, ehhez értek. És azért csinálom, mert nekem ezt jó csinálni. Szeretek problémákat megoldani, szeretek érdekes emberekkel beszélgetni, szeretem megérteni azt, mit miért csinál valaki. És a marketing ebben partner, miközben meg is lehet élni belőle, ami szintén nem utolsó szempont (kár is lenne ezt titkolni).
Tény, a marketingest sokan nem szeretik. Sok olyat látnak bennünk, amilyenek nem vagyunk, és persze sok olyat is látnak bennünk, amilyenekké tettük magunkat. Mert a marketing célja jellemzően a siker, amit vagy profitban mérnek, vagy abban, mennyire tudtuk meggyőzni az embereket valamiről. És ennek a folyamata olyan látványos és kevésbé látványos elemekből is áll, amelyek zavarhatják az embereket.
Mert igen, reklámokat készítünk. Mert igen, próbáljuk befolyásolni az embereket. Mert igen, a jó marketinges egyben ért egy kicsit a pszichológiához is. Mert igen, néha tényleg idegesítő, hogy a vevőkről mindent akarunk tudni.
De a reklámokat azért készítjük, mert van rá igény cégektől, akik el akarják érni a vevőiket. Azért próbáljuk megérteni és megismerni az embereket, hogy olyan érveket hozzunk fel, amelyek nekik szólnak. Azért kell értenünk a pszichológiához, hogy meggyőzőek tudjunk lenni. És azért akarunk sokat tudni a vevőkről, hogy nekik és velük beszéljünk, ne elbeszéljünk mellettük.
Persze a marketinges napi munkája sok esetben egyszerű favágás. Van egy csomó rutinfeladat, amit el kell végezni, és van egy csomó olyan is, amit senki nem szeret megcsinálni, de ezek nélkül nem haladunk előre. És a marketingesnek meg kell felelnie a cégvezetés, a megrendelő elvárásainak is, nemcsak a vevők igényeinek. A marketinges munkája sem különbözik tehát sokban másokétól: feladatokat kell végrehajtanunk, amik között vannak jók és kevésbé jók is.
Marketinges vagyok.
Ez azt is jelenti, hogy jobban látom, milyen módon akarnak befolyásolni, hiszen ismerem a technikákat, én is azokat használom. Ha az internetet böngészem, ha boltba megyek, ha bárhol járok akaratlanul is minősítem magamban mindazt, amit látok. És fogom a fejem, ha hülyeséget látok, és gratulálok magamban, amikor valami jót. És nagyon sajnálom, amikor a középszerű dolgokkal szembesülök – és sajnos ilyenből van a legtöbb.
Mert a marketing szakma rossz megítélésének egyik oka a rossz reklámok. Hiába nemcsak ez jelenti a marketinget, de sokak szemében a marketing egyenlő a reklámmal, a marketinges pedig az, aki ezt a sok vacak reklámot gyártja. Mi, akik ezzel foglalkozunk, tudjuk ezt a képet árnyalni, de ez innentől már csak magyarázkodás.
Mert rossz reklámot könnyű csinálni. Sőt, rossz reklámot bárki tud csinálni, nem kell ahhoz marketingesnek lenni. A probléma az, hogy sok rossz reklám, amit látok, nem is látott marketingest. Mert reklámozni bárki tud, nem? És minek kifizetni a marketingest, ha én is meg tudom csinálni?
Éppen ezért tartom fontosnak, hogy minél többen meg tudják tanulni, mit jelent az, ha valaki marketinges, és milyen az, amikor a marketing jó, amikor szakmailag is megfelelő. Ezért írok blogot lassan 17 éve, és ezért tanítok több helyen is. Mert fontos, hogy minél több reklámot, minél több marketingstratégiát, minél több weblapot hozzáértő marketingesek rakjanak össze. Ezzel nemcsak a cégek lesznek sikeresebbek, de talán a marketing megítélése is javul.
Tudom, ez egy idealista álom. A marketing az üzlet olyan eleme, ami sok cégvezető számára a szükséges rossz: kell a sikeres működéshez, de viszi a pénzt és az időt. Így aztán legyünk bármennyire jók, nem fognak megszeretni.
Marketinges vagyok, de vezetek egy céget is. Marketinges vagyok, de vevő is. Marketinges vagyok, de a reklámok elszenvedője is. Marketinges vagyok, de engem is idegesít sokszor az, amit látok. Mert marketinges vagyok, de normális ember is.
A képek forrása: pixabay.com
