Omega Speedmaster „Moonwatch” sajtóreklám a ’70-es évekből
A sikeres holdra szállás után az Omega intenzív print reklámkampányba kezdett és a rövid idő alatt ikonná váló „Moonwatch” kronográfot többek között a Life Magazine és a National Geographic hasábjain hirdette. A ’70-es évek Omega reklámjai többnyire oldalpárban készültek. A National Geographic-ban megjelent egyik Speedmaster reklám az alábbi, zseniális headline-nal futott: „Néhányan arra használják a Speedmastert, hogy lágytojást készítsenek. Mások az időt mérik vele a holdséta alatt.”
De hogyan lett az Omega kronográfjából „Moonwatch”, a NASA hivatalos időmérője?
Elsőként 1962-ben járt az űrben Speedmaster. Walter Schirra, a Gemini program űrhajósa vitte magával az a Sigma-7 küldetés során. A 105.003 referenciaszámú óra Schirra saját tulajdona volt – csak évekkel később lett ugyanis az Omega kronográfja a NASA „hivatalos időmérője”.
A legenda, amely szerint a NASA fiatal mérnöke egy houstoni órakereskedőtől vásárolt titokban különféle órákat tesztelésre, nem állja meg a helyét, ugyanis a NASA közbeszerzési pályázatot hirdetett 1964-ben.
A tesztelési folyamatban négy óramárka (a Longines, az Omega, a Rolex és a Hamilton) többféle modellje vett részt. A rendkívül szélsőséges körülmények között zajló, négy hónapos tesztelésen egyedül az Omega Speedmaster ment át.
A kronográf hivatalosan a Gemini-4 misszió során debütált: Ed White viselte a csuklóján az első űrséta alatt. Mivel a pályázati felhívást importőröknek küldte ki a NASA, ezért az anyacég csak a sajtófotókból értesült arról, hogy White egy Omega Speedmastert hordott a küldetés során.
A „Speedy” először az Apollo 11 fedélzetén, 1969 július 20-án jutott el a Holdra. Az Omega legendás marketinggépezete gyorsan belendült és a márkából rövid időn belül ikon lett. Megszületett a Moonwatch: az első és egyetlen óra, amely nem csak a holdsétákon bizonyított, de a konyhában is remekül megállja a helyét.
Képek forrása: pinterest.com
