Nem feltétlenül kell a kreatív szakmában dolgozni ahhoz, hogy tudjuk, mennyi panasz van az ügyfelekre. És persze fordítva. Az ügyfél mindig hülye, a kreatívot meg ugye azért fizetik, hogy „nagyobb legyen logó”… Persze a kérdés ennél összetettebb.
Amikor az ügyfél kreatívhoz fordul, néha egészen konkrét elképzelése van, hogy mit szeretne látni, de a legtöbb esetben tanácstalan. Meg tudja fogalmazni az érzéseit, céljait, azonban – mivel nem ez a szakmája – vizuálisan nem látja a megvalósítást. Nem is kell. A kreatív se ért a generálkivitelezéshez vagy az adójogi tanácsadáshoz, éppen ezért keressük meg egymást.
A probléma legtöbbször abból adódik, hogy a megrendelő nem tud megbirkózni azzal a ténnyel, hogy valamihez nem ért, és akkor is rángatja a gyeplőt, mikor engedni kellene.
Gyakran előfordul az is, hogy a megrendelő nem tudja elengedni a saját ízlésvilágát és kizárólag a saját szemüvegén keresztül dönt arculati kérdésekben. Természetesen fontos, hogy a menedzsment is elégedett legyen a végeredménnyel, de azért valljuk be, igen ritkán fordul elő, hogy a menedzsment lefedi a vállalkozás célcsoportját…
A kreatív tervezés egy összetett, értékteremtő munka, nem csupán arról van szó, hogy megpróbálunk létrehozni “valami esztétikusat”.
Szerencsére akadnak olyan ügyfelek is, akik átengedik az irányítást a kreatívnak.
Idén nyáron kerestek meg egy tárlat arculatának megtervezésével.
A MURDER – A gyilkos tárlat már rendelkezett egy korábbi arculattal. A cél ennek az arculatnak az újrateremtése volt, mert a korábbi verzió nem tükrözte a tárlat igazi szándékát. Sokkal inkább hatott félelmetes, öncélú ijesztgetésnek, mintsem egy interaktív, történelmi tényeken alapuló kiállításnak.
Részletes brief-et és minden fontos információt megkaptam a tervezéshez. Bíznak a szakértelmemben és nyitottak voltak a javaslataimra. A hatékony közös munka eredményeként pedig gyorsan megszületett a végleges arculat és a weboldal is.
Minden grafikai elem hordoz mögöttes tartalmakat. A logóban szereplő piros forma a vér szimbóluma, ahogyan a többi felületen is alkalmazott körök is, mindazonáltal ezek másodlagosan az élő dokumentumfilm jelzőre is utalnak (record jelzés piros köre). A felborult betűk jelképezik az áldozatokat a betűtávolságok és sorkizárások pedig igazodnak a téma zaklatottságához. A logó gyakran van térbe elhelyezve (lebegve, kitakarva valamilyen részlet által), ez utal arra, hogy a tárlat során a valódi helyszínek másában, magunk is részesei leszünk a térnek.
A megrendelő részletesen meghatározta, hogy melyik ablak/ajtó felületre pontosan milyen szöveges tartalom kerüljön. Hamar körvonalazódott, hogy ha ezt maradéktalanul követem, megöljük az arculatot. Szerencsére nem kellett ennél több érv, szabad kezet kaptam a probléma megoldására.
Azt gondolom, hogy a teljes arculaton érezhető, hogy egy jól átgondolt koncepciót visz végig, konzekvensen. Ezt a fajta következetességet kizárólag az ügyfél együttműködésével tudtam végig tartani.
Fontosnak tartom, hogy ne csupán egy alapcsomagot kapjon az ügyfél, hanem egy olyan útmutatást és szabályok összességét, ami hosszútávon is tartható és stabil keretet ad a vizuális megjelenésre. Azonban a megrendelő feladata az, hogy kellő teret és bizalmat adjon annak az embernek, akinek lássuk be… jó ideje ez a szakmája.
Véleményem szerint, mikor a kreatív kellő bizalmat kap a megrendelőtől, mindig valami nagyon komplex és jó dolog tud születni.
És mi történik, ha hagyod a grafikust tervezni? A dizájnnal sikerült elnyerni a 9. WOLDA (Worldwide Logo Design Award) Award of Excellence díját. (wolda.org)
Ezúton is köszönöm a közös munkát, Nektek pedig a figyelmet!
