A hit, a tudomány és a reklám „Bermuda-háromszöge”

Azokon az álmos reggeleken, amikor az Úr végtelen kegyelméből megszerzett ügyfeled, vagy akár szeretett céged hostess promóciója elindul – lehetőség szerint igen messze az irodától és raktáradtól – reménykedő szemeddel a parkoló távoli bejáratát figyeled, hogy látva lásd, minden megérkezik-e időben.

Ez a pillanat az, amikor óhatatlanul elgondolkodunk egy felsőbb akarat létezésében. Ki így, ki úgy, a maga módján.

Pontosan tudod, hogy 5+1 összetevője van promóciód sikerességének:

  1. A hostessek – Akik Szegedről jönnek
  2. A hostesspult – Ami a raktáradból érkezik a XX. kerületből
  3. A szórólapok – Amik egy nyíregyházi nyomdából jönnek
  4. Egy hosszabbító és egy vízmelegítő – Amit a supervisor fog átadni
  5. A hostess ruha – Ami a Klárinál van a helyszínen. Ő tudja hol. És majd odaadja. Ne aggódj. Ez a száma…

+1. A hit. A hit egy felsőbb akaratban, és abban, hogy Mr. Charles Darwin mégis tévedett, hogy Sir Isaac Newtonnak nincs és nem is lehet igaza.

Ezen a világon két markánsan eltérő reklámügynökségi szemlélet van. Az egyik a kreácionista, amely abban hisz, hogy a kampányokat egy felsőbb erő néha áthatatlanul befolyásolhatja, valamint az evolúcionista, amely kimondja, hogy munkatársaink őseinek genetikai mutációjának folyamatos rendületlen fejlődése juttatott el minket arra a szintre, ahol most vagyunk.

Mr.Charles Darwin – az én személyes hősöm – A fajok eredete természetes kiválasztódás útján című bestsellerében fejtette ki annak a nézetnek az alapjait, amely később kimondatta, hogy az  univerzumunkban olyan sok az idő, hogy az lehetővé teszi, hogy megannyi véletlen folytán kialakuljon a mai ismert világunk. (Mely mellesleg állítólag minden világok legjobbika) Én imádom Darwint, óriási arc. Én szeretem az evolúciót és mellesleg a Darwin díjat is. És el tudom fogadni azt a nézetet, hogy a vöcsök azért olyan, amilyen, mert a végtelen mennyiségben rendelkezésünkre álló idő és a genetikai mutációk végtelen sorozatában létre tudott jönni e hiánypótló madár. Mely majd a természetes szelekciónak köszönhetően majd megváltozik. Sőt sikeresebb lesz.

No de… – gondolod ott reggel a parkolóban némi joggal – Te, aki kampányokkal foglalkozol nap mint nap, lehetséges e, bárhogyan… bármikor… bármilyen formában… bárhol… hogy az evolúciós elméletek alapján, valaha, ebben a büdös életben létre tud-e jönni úgy egy hostess promóció, hogy Te kedves olvasó nem veszed fel a telefont? Hogy nem szólsz bele?

El tudod képzelni, hogy a végtelenül rendelkezésre álló idő segítségével, a hostess, a gatyája, a pult, a szórólap és a vízmelegítő egyszer is összeáll egy promóvá – egy briliáns rendező elme segítsége nélkül?

Van e ennyi idő a világegyetemben? Van e annyi, hogy a teakóstoltatás evolúciós úton létre jöjjön? Van e kérdezem én.

Azt mondják ráadásul – ha jól tudom Sir Isaac Newton említette ezt egy reggeli közben – hogy a természeti folyamatok közül az valósul meg leginkább, aminek megtörténtének a legnagyobb az esélye. Az lehet. De hogy az nem pont egy sikeres kóstoltatás lesz, az fix. Úgy hiányzik a folyamatból, hogy valaki felvegye a telefont és karmesterkedjen, nem? Egy rendező elme. Egy géniusz. Ha az nincs, akkor itt „****** van de nem promó”.

De persze mi tudjuk, hogy nem sikerülhet mindig minden tökéletesen. Ott a parkolóban mi pontosan tudjuk, hogy a 14 fajta hosszabbítóból azt kellett megvennünk, ami a legrövidebb és a legolcsóbb volt. És amely, mint olyan a felsőbb hatalom segítsége nélkül biztosan nem ér el a fali aljzatig. De ha elér, akkor tíz percenként töri ki benne valaki a nyakát. De ha az sem, akkor egyszer biztosan valakire ráborul a vízforraló – természetesen feltöltve; természetesen lobogó forrásban. Hacsak nincs velünk a 5+1-edik tényező; hit egy felsőbb hatalom segítségében, akinek segítségével lesz egy plusz 200m-es kábeldob a karbantartóknál, mégsem csak XXXL-es női ruha érkezik, és egyik hostessünket sem vitte el a spanyolnátha vagy valamilyen vérzéses láz.

Lássuk be; van olyan is, hogy ugyan mi mindent megteszünk, de a Nagyhatalmú Felsőbb Úr éppen aznap nincs velünk. Ebben az esetben nem marad már más nekünk, mint az utolérhetetlen Albert Einstein és az ő egyik grandiózus dolgozata, melynek alapján bátran nyúlhatunk az utolsó esélyünkhöz; a tudományhoz. Talán ismerős lesz néhányunknak, de ha szükséges bátran éljünk feletteseink felé a következő érvvel:

„A kért feladat, az elvárt minőségben és a kért határidőre nem tud elkészülni, mert E=MC2

Borítókép: Isten, mint a Világegyetem építőmestere, XIII. századi francia illusztráció (részlet), Bible Moralisée, Codex Vindobonesis 2554.sz.